Könyv – Thury Zsuzsa: Rossz emberek, jó emberek – Szépirodalmi Könyvkiadó 1987
+ 20 pont
Rossz emberek, jó emberek
Thury Zsuzsa
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
Kötés: kemény kötés (papír védőborítóval) , 402 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Kortárs
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Thury Zsuzsa új elbeszéléskötete teljes életművéből ad kisprózai válogatást, a harmincas évek elejtől egészen a nyolcvanas évek közepéig. A népszerű írónő kötetben még nem közölt novelláinak alaphangja az emlékezés, számos önéletrjazi jellegű vagy éppen naplószerű írás teszi a válogatást személyessé, Thury Zsuzsa elbeszéléseire általában jellemző az érzékenység, az igazságérzet és az emberszerető humor és szelíd önirónia: korai novellái realista iheltésúek, álandó nyitottságról és társadalmi érzékenységről tanúskodnak. Több helyen is megemlékezik édesapjáról, a korán elhunyt Thury Zoltánról, a „magyar Csehovról”, bölcs iróniával villantja fel a második világháború éveinek rossz és jó embereit, és megható életszeretettel, derűvel szól az öregkor kisebb-nagyobb megpróbáltatásairól, életforma-váltásáról, kalandjairól. Egy sokat tapasztalt, örökifjú író summázza itt történeteiben világ- és emberképét, olyan szórakoztató és önfeledt módon, hogy bizonyára tovább gyarapítja népes olvasótáborát új könyvével is.
Thury Zsuzsa új elbeszéléskötete teljes életművéből ad kisprózai válogatást, a harmincas évek elejtől egészen a nyolcvanas évek közepéig. A népszerű írónő kötetben még nem közölt novelláinak alaphangja az emlékezés, számos önéletrjazi jellegű vagy éppen naplószerű írás teszi a válogatást személyessé, Thury Zsuzsa elbeszéléseire általában jellemző az érzékenység, az igazságérzet és az emberszerető humor és szelíd önirónia: korai novellái realista iheltésúek, álandó nyitottságról és társadalmi érzékenységről tanúskodnak. Több helyen is megemlékezik édesapjáról, a korán elhunyt Thury Zoltánról, a „magyar Csehovról”, bölcs iróniával villantja fel a második világháború éveinek rossz és jó embereit, és megható életszeretettel, derűvel szól az öregkor kisebb-nagyobb megpróbáltatásairól, életforma-váltásáról, kalandjairól. Egy sokat tapasztalt, örökifjú író summázza itt történeteiben világ- és emberképét, olyan szórakoztató és önfeledt módon, hogy bizonyára tovább gyarapítja népes olvasótáborát új könyvével is.
