Könyv – Vasari: A renaissance nagy művészei – ABC Könyvkiadó Társaság 1943
+ 149 pont
A renaissance nagy művészei
Vasari
ABC Könyvkiadó Társaság, 1943
Kötés: félvászon (papír védőborítóval) , 355 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: védőborító szakadozott, hiányos, szép belső, saját képpel
Kategória: Reneszánsz
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
A gondolat, hogy meg kell írni a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életrajzait, 1546-ban Rómában született meg. Az említett időpontban Vasari már befutott festő, aki fél Itláliát bejárta, számos templomot és palotát díszített képeivel és freskóival; Michelangelo volt a mestere. A terjedelmes munka gyorsan elkészült, 1550-ben megjelent nyomtatásban és tizennyolc évvel később javított és bővített kiadásban ismét napvilágot látott. Vasari elsősorban festőnek és építésznek tartotta magát, a halhatatlanságot azonban irodalmi műve, az Életrajzok biztosította neki. Mindaddig senkinek sem jutott eszébe összegyűjteni a művészet nagyjaira vonatkozó adatokat, sem elrendezni őket. Vasari megmutattta a dicső elődök nagyságát és rajtuk keresztül a jelen páratlan tökéletességét. Műve őrzi eleven és művészi leírásokban azokat a műalkotásokat is, amelyeket az idő vagy a sors kegyetlenségéből ma már nem láthatunk, vagy amelyeknek még emlékéről sem tudnánk. Ezek az Életrajzok a történelem ama korának hiteles atmoszféráját árasztják, amelyben az Ember magára talált és minden aktusában ünnepelte önmagát, a világot, amelybe beleszületett és a Teremtőt, aki létrehozta. Az Életrajzoknak köszönheti valóban sok művész, hogy elevenen és emberi közelségben jutott el az utókorhoz.
A gondolat, hogy meg kell írni a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életrajzait, 1546-ban Rómában született meg. Az említett időpontban Vasari már befutott festő, aki fél Itláliát bejárta, számos templomot és palotát díszített képeivel és freskóival; Michelangelo volt a mestere. A terjedelmes munka gyorsan elkészült, 1550-ben megjelent nyomtatásban és tizennyolc évvel később javított és bővített kiadásban ismét napvilágot látott. Vasari elsősorban festőnek és építésznek tartotta magát, a halhatatlanságot azonban irodalmi műve, az Életrajzok biztosította neki. Mindaddig senkinek sem jutott eszébe összegyűjteni a művészet nagyjaira vonatkozó adatokat, sem elrendezni őket. Vasari megmutattta a dicső elődök nagyságát és rajtuk keresztül a jelen páratlan tökéletességét. Műve őrzi eleven és művészi leírásokban azokat a műalkotásokat is, amelyeket az idő vagy a sors kegyetlenségéből ma már nem láthatunk, vagy amelyeknek még emlékéről sem tudnánk. Ezek az Életrajzok a történelem ama korának hiteles atmoszféráját árasztják, amelyben az Ember magára talált és minden aktusában ünnepelte önmagát, a világot, amelybe beleszületett és a Teremtőt, aki létrehozta. Az Életrajzoknak köszönheti valóban sok művész, hogy elevenen és emberi közelségben jutott el az utókorhoz.
