Könyv – Mika Waltari: Az emberiség ellenségei – Európa Könyvkiadó 1984
+ 59 pont
Az emberiség ellenségei
Mika Waltari
Európa Könyvkiadó, 1984
Kötés: vászon (papír védőborítóval) , 977 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Történelmi
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Mika Waltari ebben a regényében a római Minutus Manilianus naiv-ironikus közvetítésével Claudius és Nero korába kalauzolja az olvasót, és az utóvirágzását élő, hanyatlásnak indult Római Birodalom mindennapi életét mutatja be a mai szemmel látó és láttató művész történelmi hűségével és a tőle megszokott lebilincselő mesélőkészséggel. Főhőse ismét gyarló ember, a kor jellemző hibáival, de az örök igyekezettel, amely minden korban, minden társadalomban a jobb, a szebb keresésére sarkall. Nero, a világtörténelemből megismert zsarnok, akinek a nevéhez Róma égése és az első keresztényüldözések fűződnek, merőben új, eredeti megvilágításban áll előttünk: hiú és szeszélyes művész, maga előtt tetszelgő "emberbarát", aki magatehetetlenül kapálózik a velejéig romlott augustusi birodalom elkerülhetetlen végzete ellen. Valóban elbukott-e Nero? Igaz-e, hogy öngyilkos lett? Hogyan váltak mártírokká a lenézett keresztények? Hogyan hordozta magában az új vallás kezdettől fogva a későbbi szakadások csíráját? Hihet-e egyáltalán fenntartások nélkül a racionálisan gondolkodó ember? Az író szenvedélyesen keresi a kielégítő választ ezekre a kérdésekre. Manilianus szenátor, aki a választ, a logikus következtetéseket megszövegezi, nem jobb és nem is rosszabb kortársainál; ember, akit ugyanazok a vágyak vezérelnek, ugyanazok a szenvedélyek repítenek a magasba vagy rántanak a mélybe, akit ugyanúgy a szép, a jó és a béke eszméi nemesítenek, és ugyanúgy az önzés, a hiúság, a becsvágy alacsonyít le, mint bármelyik ősünket vagy kései utódait.
Mika Waltari ebben a regényében a római Minutus Manilianus naiv-ironikus közvetítésével Claudius és Nero korába kalauzolja az olvasót, és az utóvirágzását élő, hanyatlásnak indult Római Birodalom mindennapi életét mutatja be a mai szemmel látó és láttató művész történelmi hűségével és a tőle megszokott lebilincselő mesélőkészséggel. Főhőse ismét gyarló ember, a kor jellemző hibáival, de az örök igyekezettel, amely minden korban, minden társadalomban a jobb, a szebb keresésére sarkall. Nero, a világtörténelemből megismert zsarnok, akinek a nevéhez Róma égése és az első keresztényüldözések fűződnek, merőben új, eredeti megvilágításban áll előttünk: hiú és szeszélyes művész, maga előtt tetszelgő "emberbarát", aki magatehetetlenül kapálózik a velejéig romlott augustusi birodalom elkerülhetetlen végzete ellen. Valóban elbukott-e Nero? Igaz-e, hogy öngyilkos lett? Hogyan váltak mártírokká a lenézett keresztények? Hogyan hordozta magában az új vallás kezdettől fogva a későbbi szakadások csíráját? Hihet-e egyáltalán fenntartások nélkül a racionálisan gondolkodó ember? Az író szenvedélyesen keresi a kielégítő választ ezekre a kérdésekre. Manilianus szenátor, aki a választ, a logikus következtetéseket megszövegezi, nem jobb és nem is rosszabb kortársainál; ember, akit ugyanazok a vágyak vezérelnek, ugyanazok a szenvedélyek repítenek a magasba vagy rántanak a mélybe, akit ugyanúgy a szép, a jó és a béke eszméi nemesítenek, és ugyanúgy az önzés, a hiúság, a becsvágy alacsonyít le, mint bármelyik ősünket vagy kései utódait.
