Könyv – Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára - Összegyűjtött írások – Magvető Könyvkiadó 1985
+ 59 pont
Emlékszem a röpülés boldogságára - Összegyűjtött írások
Latinovits Zoltán
Magvető Könyvkiadó, 1985
Kötés: vászon (papír védőborítóval) , 487 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Film és színház
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
I. Ködszurkáló (1973)II. Írások a színházról: születésről, életről, halálrólIII. Bagó story (1975-1976) Latinovits Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a Ködszurkálóval is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus „felvonásvég”. Latinovits írja egyhelyütt: „A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek.” Nagy László szép szavával megkoronázott „színészkirály” kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.
I. Ködszurkáló (1973)II. Írások a színházról: születésről, életről, halálrólIII. Bagó story (1975-1976) Latinovits Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a Ködszurkálóval is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus „felvonásvég”. Latinovits írja egyhelyütt: „A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek.” Nagy László szép szavával megkoronázott „színészkirály” kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.
