Könyv – Babits Mihály: Az írástudók árulása (Babits Mihály) – Magvető Könyvkiadó 1986
+ 59 pont
Az írástudók árulása (Babits Mihály)
Babits Mihály
Magvető Könyvkiadó, 1986
Kötés: papír / puha kötés , 61 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: A Nyugat és köre
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Mintha könyvismertetést írna Babits Mihály 1928-ban: irodalmi összefoglalót, okos, terjedelmes recenziót Julien Benda izgalmas könyvéről, Az írástudók árulásáról. Valójában a tudós tanulmány leplében Babits Mihály arról gondolkodik: mi a feladata századunkban az írástudónak, a szellem emberének, az értelmiséginek. Szétnéz maga körül a világban, s keserűen tapasztalja: az írástudók valaha az igazság szószólói voltak, népük, hazájuk, szűkebb közösségük szellemi papjai, nemzetek lelkiismeretének ébren tartói, ám a XX. század elüzletiesedett világában egyre inkább kisszerű célok, hatalomra törekvő csoportok, kétes vállalkozások ügynökeivé alacsonyodtak. Babits Mihály az írástudók felelősségéről ír, arról, hogy sem hallgatásukkal, sem kinyilvánított szavukkal nem szolgálhatnak önös érdeket, ha elárulják erkölcsi, szellemi értékeiket, írástudóból tollforgatóvá vedlenek.
Mintha könyvismertetést írna Babits Mihály 1928-ban: irodalmi összefoglalót, okos, terjedelmes recenziót Julien Benda izgalmas könyvéről, Az írástudók árulásáról. Valójában a tudós tanulmány leplében Babits Mihály arról gondolkodik: mi a feladata századunkban az írástudónak, a szellem emberének, az értelmiséginek. Szétnéz maga körül a világban, s keserűen tapasztalja: az írástudók valaha az igazság szószólói voltak, népük, hazájuk, szűkebb közösségük szellemi papjai, nemzetek lelkiismeretének ébren tartói, ám a XX. század elüzletiesedett világában egyre inkább kisszerű célok, hatalomra törekvő csoportok, kétes vállalkozások ügynökeivé alacsonyodtak. Babits Mihály az írástudók felelősségéről ír, arról, hogy sem hallgatásukkal, sem kinyilvánított szavukkal nem szolgálhatnak önös érdeket, ha elárulják erkölcsi, szellemi értékeiket, írástudóból tollforgatóvá vedlenek.
