Könyv – Hans Biedermann: A mágikus művészetek zseblexikona - Az ókortól a 19. századig – Kentaur Könyvek 1989
+ 99 pont
A mágikus művészetek zseblexikona - Az ókortól a 19. századig
Hans Biedermann
Kentaur Könyvek, 1989
Kötés: papír / puha kötés , 358 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Mágia, boszorkányság
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
A mai köztudat a mágiát a bűvészettel hozza összefüggésbe, az ókortól a 19. századig azonban a mágia a természeti jelenségek befolyásolására irányuló cselekvések rendszere volt, amelyben az alkímia éppúgy helyet kapott, mint az asztrológia, a kiromancia, azaz a tenyérjóslás éppúgy, mint a tarokk stb. Hans Biedermann, a neves osztrák néprajztudós és kultúrtörténész, kézi lexikonában az e gondolatkörhöz tartozó fogalmakat magyarázza. Megtudhatjuk könyvéből a bölcsek köve, a titokzatos Smaragdtábla, a mágikus négyszögek, a varázsvessző, a boszorkányszombat, számmágia és számtalan más fogalom értelmét, kultúrtörténeti hátterét, alkalmazásának alakulását. A közel 600 címszóban helyet kapott számos természettudós idevágó műveinek, gondolatkörének ismertetése; helyet kapott a nagy „mágusok”, mint a legendabéli Hermész Triszmegisztosz, a középkori Albertus Magnus, Nostradamus vagy a későbbi korok híres Arany- és rózsakeresztes lovagjai és mások bemutatása. A szakirodalom a tudományos kutatóhoz hasonlítja a mágust. „Mindkettőben közös a kívánság, hogy a környezete fölött uralkodjék. De a módszerek eltérnek: a mágus olyan rituálét követ, amit adottnak tekint, és nem is változtat rajta, a kutató pedig rendszeresen megfigyeli és variálja a racionálisan célirányos cselekvéseink külső körülményeit.” E különbség ellenére, a mágikus művészetek javára írandó, hogy belőlük nőtt ki a természettudomány, így az asztrológiából a tudományos csillagászat, alkímiából korunk kémiája, és így tovább. Hans Biedermann kézikönyve a tárgyban alapkönyv. Senkinek sem hiányozhat könyvespolcáról, aki asztrológiai, alkímiai, kiromanciai és velük rokon témájú könyveket forgat.
A mai köztudat a mágiát a bűvészettel hozza összefüggésbe, az ókortól a 19. századig azonban a mágia a természeti jelenségek befolyásolására irányuló cselekvések rendszere volt, amelyben az alkímia éppúgy helyet kapott, mint az asztrológia, a kiromancia, azaz a tenyérjóslás éppúgy, mint a tarokk stb. Hans Biedermann, a neves osztrák néprajztudós és kultúrtörténész, kézi lexikonában az e gondolatkörhöz tartozó fogalmakat magyarázza. Megtudhatjuk könyvéből a bölcsek köve, a titokzatos Smaragdtábla, a mágikus négyszögek, a varázsvessző, a boszorkányszombat, számmágia és számtalan más fogalom értelmét, kultúrtörténeti hátterét, alkalmazásának alakulását. A közel 600 címszóban helyet kapott számos természettudós idevágó műveinek, gondolatkörének ismertetése; helyet kapott a nagy „mágusok”, mint a legendabéli Hermész Triszmegisztosz, a középkori Albertus Magnus, Nostradamus vagy a későbbi korok híres Arany- és rózsakeresztes lovagjai és mások bemutatása. A szakirodalom a tudományos kutatóhoz hasonlítja a mágust. „Mindkettőben közös a kívánság, hogy a környezete fölött uralkodjék. De a módszerek eltérnek: a mágus olyan rituálét követ, amit adottnak tekint, és nem is változtat rajta, a kutató pedig rendszeresen megfigyeli és variálja a racionálisan célirányos cselekvéseink külső körülményeit.” E különbség ellenére, a mágikus művészetek javára írandó, hogy belőlük nőtt ki a természettudomány, így az asztrológiából a tudományos csillagászat, alkímiából korunk kémiája, és így tovább. Hans Biedermann kézikönyve a tárgyban alapkönyv. Senkinek sem hiányozhat könyvespolcáról, aki asztrológiai, alkímiai, kiromanciai és velük rokon témájú könyveket forgat.
