Könyv – Fricz Tamás: Az árok két oldalán - A magyar demokrácia természetrajza – XXI. Század Intézet 2006
+ 20 pont
Az árok két oldalán - A magyar demokrácia természetrajza
Fricz Tamás
XXI. Század Intézet, 2006
Kötés: kemény kötés , 333 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Társadalompolitika
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Milyen demokráciában élünk 1990 óta? Az elmúlt tizenhat év javított vagy rontott az állapotán? Elmondhatjuk-e, hogy végképp magunk mögött hagytuk a pártállam romait, vagy pedig - részben a "békés átmenet" következményeképpen - magunkkal cipeljük azokat a rossz hagyományokat, demokráciánk azon tulajdonságait, amelyektõl jobb lenne magszabadulni? Egy belsõ ellentmondásokkal erõsen megterhelt politikai rendszer képét rajzolja elénk könyvében Fricz Tamás. Számon tart és mérlegre tesz minden, a demokráciát erõsítõ és konszolidáló törekvést, eredményt, ám ugyanígy megvizsgál és elénk tár egy sor olyan jelenséget, amely akadályozza egy, a nyugat-európai hagyományokon alapuló, korszerû demokrácia-típus hazai létrejöttét. Választ keres arra, hogy az évek múlásával miért nem jöttek létre és stabilizálódtak a demokratikus normák Magyarországon, miért inkább a rendszer válságtünetei bontakoztak ki, s miért nem tûnnek el fokozatosan azok a jelenségek, amelyek a pártállami struktúrát idézik föl. A 2005-ben Európa Érdemmel díjazott politológus annak az okait keresi, hogy a jelenkori magyar politikát maghatározó két domináns politikai erõ miért és hogyan kerülhetett az õ kifejezésével "az árok két oldalára". Könyve részben rendszerváltozás-történet, de egyúttal annak kritikája is, egy határozott szemléletû mérsékelt polgári gondolkodó alkotása. Elemzése a Kádár-rendszer megidézésével kezdõdik, részletesen foglalkozik a rendszerváltozás éveivel, összehasonlítva Magyarországot a hasonló helyzetû, közép- és kelet-európai új demokráciákkal, külön fejezeteket szentel a posztkommunizmus továbbélésének, az alkotmányos berendezkedés jellegének, a pártrendszer alakulásának, a személyi és szervezeti struktúrák változásainak. Megismerhetjük mûveibõl a politikai megosztottság és törésvonalak eredetét és jellegét, elemzi a mai magyar demokrácia erkölcsi állapotát. Végül a nemzetközi összehasonlító politológia eddigi eredményeire támaszkodva, egy új tipológiát megalkotva fölrajzolta azt a demokrácia-típust, amelynek elérése, vagy legalább megközelítése bármelyik, kormányzati felelõséggel bíró politikai erõnek érdekében állna. Fricz Tamás könyve markáns kérdéseket tesz föl, és hasonló szellemben ad válaszokat.
Milyen demokráciában élünk 1990 óta? Az elmúlt tizenhat év javított vagy rontott az állapotán? Elmondhatjuk-e, hogy végképp magunk mögött hagytuk a pártállam romait, vagy pedig - részben a "békés átmenet" következményeképpen - magunkkal cipeljük azokat a rossz hagyományokat, demokráciánk azon tulajdonságait, amelyektõl jobb lenne magszabadulni? Egy belsõ ellentmondásokkal erõsen megterhelt politikai rendszer képét rajzolja elénk könyvében Fricz Tamás. Számon tart és mérlegre tesz minden, a demokráciát erõsítõ és konszolidáló törekvést, eredményt, ám ugyanígy megvizsgál és elénk tár egy sor olyan jelenséget, amely akadályozza egy, a nyugat-európai hagyományokon alapuló, korszerû demokrácia-típus hazai létrejöttét. Választ keres arra, hogy az évek múlásával miért nem jöttek létre és stabilizálódtak a demokratikus normák Magyarországon, miért inkább a rendszer válságtünetei bontakoztak ki, s miért nem tûnnek el fokozatosan azok a jelenségek, amelyek a pártállami struktúrát idézik föl. A 2005-ben Európa Érdemmel díjazott politológus annak az okait keresi, hogy a jelenkori magyar politikát maghatározó két domináns politikai erõ miért és hogyan kerülhetett az õ kifejezésével "az árok két oldalára". Könyve részben rendszerváltozás-történet, de egyúttal annak kritikája is, egy határozott szemléletû mérsékelt polgári gondolkodó alkotása. Elemzése a Kádár-rendszer megidézésével kezdõdik, részletesen foglalkozik a rendszerváltozás éveivel, összehasonlítva Magyarországot a hasonló helyzetû, közép- és kelet-európai új demokráciákkal, külön fejezeteket szentel a posztkommunizmus továbbélésének, az alkotmányos berendezkedés jellegének, a pártrendszer alakulásának, a személyi és szervezeti struktúrák változásainak. Megismerhetjük mûveibõl a politikai megosztottság és törésvonalak eredetét és jellegét, elemzi a mai magyar demokrácia erkölcsi állapotát. Végül a nemzetközi összehasonlító politológia eddigi eredményeire támaszkodva, egy új tipológiát megalkotva fölrajzolta azt a demokrácia-típust, amelynek elérése, vagy legalább megközelítése bármelyik, kormányzati felelõséggel bíró politikai erõnek érdekében állna. Fricz Tamás könyve markáns kérdéseket tesz föl, és hasonló szellemben ad válaszokat.
