Könyv – SZERZŐ Ancsel Éva: Három tanulmány A SZABADSÁG DILEMMÁI - A MEGRENDÜLT ÖNTUDAT MÍTOSZAI - ÍRÁS AZ ÉTHOSZRÓL – Kossuth Kiadó 1983
+ 59 pont
Három tanulmány A SZABADSÁG DILEMMÁI - A MEGRENDÜLT ÖNTUDAT MÍTOSZAI - ÍRÁS AZ ÉTHOSZRÓL
SZERZŐ Ancsel Éva
Kossuth Kiadó, 1983
Kötés: vászon (papír védőborítóval) , 416 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Etika, politikafilozófia
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Egy kötetben adjuk ki Ancsel Éva három írását: A szabadság dilemmáit, A megrendült öntudat mítoszait és az Írás az éthoszrólt. A három írás az elmúlt tíz évben keletkezett. Mindegyik a jelen gondolati megközelítésére tesz kísérletet, ha más is a kiindulópont és az általánosság igénye. Mert mindegyikben van egy azonos gondolati mag: „hogyan találhat az ember történelmileg és etikailag utat az egymásnak sokszor ellentmondó szólítások és dilemmák között – miért jut tévutakra, s hol találhat egyértelműségre.” A szabadság dilemmái nyomon követi a közelmúlt történelmi-etikai alternatíváit, a forradalomhoz fűződő remények és fanatikus hitek sorsát, az eszmélés nehézségeit. A megrendült öntudat mítoszai a polgári világ tévutait vizsgálja, a hitetlenség fanatizmusát, a reménytelenség mítoszait. Végül az Írás az éthoszról alapkérdése az, hogy „hogyan cselekedhet az ember, ha egyszer megértette, hogy a történelem nem méri lépteinek ütemét az ő életidejéhez, hogy nem vet számot várakozásaival, s etikailag érvényes mércéi alkalmatlanok arra, hogy megítélésére szolgáljanak”. A három írásból tisztán kiviláglik a szerző meggyőződése: „lehet tudni a cselekvés határairól és mégis tenni, amit kell – megőrizve az éthosz érvényességét és igazságát akkor is, ha valóra váltásának rendkívüli akadályai vannak”.
Egy kötetben adjuk ki Ancsel Éva három írását: A szabadság dilemmáit, A megrendült öntudat mítoszait és az Írás az éthoszrólt. A három írás az elmúlt tíz évben keletkezett. Mindegyik a jelen gondolati megközelítésére tesz kísérletet, ha más is a kiindulópont és az általánosság igénye. Mert mindegyikben van egy azonos gondolati mag: „hogyan találhat az ember történelmileg és etikailag utat az egymásnak sokszor ellentmondó szólítások és dilemmák között – miért jut tévutakra, s hol találhat egyértelműségre.” A szabadság dilemmái nyomon követi a közelmúlt történelmi-etikai alternatíváit, a forradalomhoz fűződő remények és fanatikus hitek sorsát, az eszmélés nehézségeit. A megrendült öntudat mítoszai a polgári világ tévutait vizsgálja, a hitetlenség fanatizmusát, a reménytelenség mítoszait. Végül az Írás az éthoszról alapkérdése az, hogy „hogyan cselekedhet az ember, ha egyszer megértette, hogy a történelem nem méri lépteinek ütemét az ő életidejéhez, hogy nem vet számot várakozásaival, s etikailag érvényes mércéi alkalmatlanok arra, hogy megítélésére szolgáljanak”. A három írásból tisztán kiviláglik a szerző meggyőződése: „lehet tudni a cselekvés határairól és mégis tenni, amit kell – megőrizve az éthosz érvényességét és igazságát akkor is, ha valóra váltásának rendkívüli akadályai vannak”.
